Miért eszel annyit? Nem, nem a csoki hibája!

Van egy kis titkom. Tudod, mi az? Az, hogy az érzelmi evés és a túlsúly mögött gyakran nem a szekrény alján bujkáló csoki áll. Érdekel, mi lehet az igazi ok?

Képzeld el, hogy a gyerekkorodban történt események és élmények komoly hatással lehetnek a mai étkezési szokásaidra. És most jön a csavar: Sigmund Freud (neurológus és pszichiáter) fejlődési elmélete és Jill Savage Scharff (pszichoanalitikus) elméletét felhasználva szerintem mindez akár a „szájnyitogató” korszakban is kezdődhetett. Nem, ez nem egy új fogkrém reklám!

A cikkemben három valós élethelyzeten keresztül mutatom be, hogyan befolyásolják ezek a korai élmények a jelenlegi étkezési szokásaidat és hogyan vezethetnek túlsúlyhoz. Lesz itt minden: síró csecsemők, túlzottan aggódó anyukák és édességfüggő gyerekek!

De nem állunk meg itt! Adok néhány praktikus tanácsot is arra, hogyan kovácsolj belső motiváló erőt a nehézségekből, hogyan értékeld és használd fel ezeket az élményeket, hogy jobban megismerd önmagad és a családodat.

A te túlsúlyod honnan eredhet?

Te is sokat töprengtél azon, mi történhetett veled a múltban, ami miatt túlsúlyos vagy és nem tudsz lefogyni? Az életünket számos tényező alakítja, és a múltunkban rejlő érzelmi tapasztalatok jelentős hatással lehetnek a jelenlegi életmódunkra és étkezési szokásainkra. Nézzük meg, hogyan segíthet a pszichológia megérteni és kezelni ezt a problémát.

Fejlődéslélektani szakaszok röviden

Sigmund Freud híres pszichoszexuális fejlődési elmélete szerint az emberek élete különböző szakaszokon megy keresztül, amelyek mindegyike meghatározó az egyén későbbi személyiségfejlődésében. Ezek a szakaszok a következők:

1. Bölcsi korszak (0-1 év): Az első évben a babák a szájukon keresztül fedezik fel a világot. Szopiznak, rágcsálnak, mindent a szájukba vesznek.
2. Tipegő korszak (1-3 év): Ebben az időszakban a gyermekek a szobatisztaságot tanulják meg, és megkezdik a függetlenedés első lépéseit.
3. Kisiskolás korszak (3-6 év): A gyerekek elkezdenek felfedezni saját testüket és környezetüket, és megtanulják a nemi szerepeket.
4. Kiskamasz korszak (6-12 év): Az iskoláskorban a gyerekek a tanulásra és a társas kapcsolatok kialakítására koncentrálnak.
5. Serdülőkor (12-18 év): A tinédzserek a nemi érettség és az identitás keresése szakaszába lépnek.

Most fókuszáljunk a bölcsi korszakra, amelyet mi most inkább “szájnyitogató” korszakként említünk.

Szájnyitogató korszak és hatásai

A szájnyitogató korszakban (orális) a csecsemők a szájukon keresztül élik meg a világot. Az étkezés és az anya melle, vagy a cumisüveg az elsődleges örömforrásuk. Ha ebben a korszakban valamilyen trauma vagy elhanyagolás éri a gyermeket, az később hatással lehet az étkezési szokásaikra és az érzelmi evésre. Nézzünk három élethelyzetet, amelyek ezt a hatást illusztrálják:

1. A szüntelen sírás

Anna csecsemőként gyakran sírt, mert éhes volt, de anyukája nem mindig tudott azonnal válaszolni a sírására. Ahányszor végre enni kapott, szinte habzsolva ette az ételt, mintha attól tartana, hogy megint sokáig kell várnia. Ez az élmény megtanította Annát arra, hogy az étel a megnyugvás és a biztonság forrása. Felnőttként, amikor stresszes, hajlamos túlenni magát, mert így érzi magát biztonságban.

2. A kényszeres etető

Bence édesanyja mindig túlzottan aggódott, hogy a kisfia nem eszik eleget. Még akkor is etette, amikor Bence nem volt éhes, és állandóan erőltette az étkezést. Bence megtanulta, hogy az étel az anyai szeretet és törődés kifejeződése. Felnőttként, amikor magányos vagy elhagyatottnak érzi magát, az ételhez fordul vigaszért, mert így érzi anyja szeretetét.

3. Az édesszájú csemete

Csilla csecsemőként mindig kapott édességet, hogy megnyugodjon. Ha sírt, egy kis cukorka mindig elhallgattatta. Az édesség lett a boldogság és a megnyugvás szimbóluma számára. Felnőttként, amikor szomorú vagy stresszes, édességet eszik, mert így érzi magát boldognak.

Az étkezési szokások és az érzelmi evés

Ezek az élethelyzetek mind arra utalnak, hogy a szájnyitogató korszakban megélt tapasztalatok hogyan befolyásolják az étkezési szokásainkat. Az étel nem csak táplálék, hanem érzelmi vigasz is lehet, ami hozzájárulhat a túlevéshez és a túlsúlyhoz. Az érzelmi evés olyan szokás, amelyet nehéz megváltoztatni, mert mélyen gyökerezik a korai tapasztalatokban.

Orális szakasz

Mint láthatod a “szájnyitogató”azaz az orális szakaszban a csecsemő legfőbb örömforrása a szájával kapcsolatos tevékenységekből származik, mint például szopás, evés, harapás. Ebben az időszakban az anya (vagy az elsődleges gondozó) és a csecsemő közötti kapcsolat kulcsfontosságú a gyermek biztonságérzetének és alapvető szükségleteinek kielégítésében.

Meg nem oldott orális feladat

A “meg nem oldott orális feladat” kifejezés azt jelenti, hogy a gyermek nem tudta megfelelően feldolgozni és teljesíteni az orális szakasz kihívásait és szükségleteit, mivel em kapta meg azokat az alapvető érzelmi és fizikai szükségleteket, amelyek a megfelelő fejlődéshez szükségesek. Ennek több oka lehet, például:

– A gyermek édesanyja (gondozója) nem elégítette ki megfelelően a csecsemő szükségleteit (pl. nem etette meg elég gyakran vagy nem adott neki elég szeretetet és figyelmet).

– A csecsemő túl korán vagy túl későn választották el az anyatejtől, ami frusztrációt és szorongást okozott.

– A szülők következetlen vagy ellentétes viselkedése, amely zavart okoz a csecsemő számára.

Hatások a későbbi életre

Amikor az orális szakaszban felmerülő problémák megoldatlanok maradnak, ezek hatással lehetnek a későbbi pszichológiai fejlődésére és viselkedésére. Ezeket az elmaradt fejlődési feladatokat gyakran az alábbiakban látjuk:

1. Érzelmi evés és túlsúly

Az aki a szoptatási időszakban “zavart” élt át és mindezt rögzített magában hajlamos lehet az érzelmi evésre, mivel az étel a korai szeretet és gondoskodás pótlékává válik. Ez az érzelmi evés túlsúlyhoz vezethet, mivel ilyen esetben az érintett személy az ételt használja fel a belső feszültségek és szorongások enyhítésére.

2. Függőségek

Az orális szakaszhoz kötődő problémák más függőségek kialakulásához is vezethetnek, például dohányzás, alkoholizmus vagy egyéb anyaghasználat. Ezek a viselkedések mind a szájhoz kapcsolódnak, és az orális szakasz kielégítetlen szükségleteinek pótlására szolgálnak.

3. Kapcsolati problémák

A meg nem oldott orális feladatok miatt az egyénnek nehézségei lehetnek az intimitás és a bizalom kialakításában és fenntartásában. A csecsemőkorban átélt élmény miatt sok esetben előfordulhat, hogy az érintett személy túlzottan függhet másoktól vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan független próbál lenni, hogy elkerülje a csalódást.

Képzeljünk el egy növényt, amely a kezdeti növekedési szakaszában nem kap elég vizet és napfényt. Bár a növény tovább nőhet, a korai hiányosságok miatt gyengébb lesz és érzékenyebb a stresszre és a betegségekre. Hasonlóképpen, egy gyermek, aki az orális szakaszban nem kap megfelelő gondoskodást és kielégítést, későbbi életében érzelmi problémákkal küzdhet, mivel az alapvető szükségletei nem teljesültek megfelelően.

Ambivalencia a függőség és bizalom terén

Ebben az esetben ambivalencia azt jelenti, hogy akinek ilyen vagy ehhez hasonló gyermekkori élménye van, ellentétes érzéseket táplálhat a függőséggel és a bizalommal kapcsolatban.

Egyrészt vágyik a gondoskodásra és a támogatásra, másrészt fél a túlzott függőségtől és attól, hogy megbízzon másban, vagy esetleg megbízzanak benne. Ez az ellentmondásos érzés visszavezethető a korai élményekhez, ahol a csecsemőként nem kapta meg a következetes gondoskodást és biztonságot. Elmesélek pár konkrét példát, élethelyzetet:

1. Felnőttkori függőségi igények

Éva felnőttként állandóan keresi mások támogatását és jóváhagyását. Gyakran fordul a barátaihoz vagy partneréhez megerősítésért, és nehezen hoz döntéseket önállóan.

Következmények: Éva túlzottan függ mások véleményétől és segítségétől, ami aláássa az önállóságát és önbizalmát.

Bizalmi problémák: Éva nehezen bízik meg másokban teljes mértékben, mert fél attól, hogy csalódni fog vagy kihasználják.

2. Ambivalens kapcsolatok

Kata párkapcsolatban él, de folyamatosan váltakozik a túlzott kötődés és az elutasítás között. Egyik pillanatban intenzív szeretetet és figyelmet igényel, a következő pillanatban pedig visszahúzódik és távolságot tart.

Következmények: Kata kapcsolatai instabillá válnak az ambivalens érzések miatt. Feri a párja gyakran zavarodott és frusztrált az ellentmondásos viselkedés miatt.

Érzelmi bizonytalanság: Kata érzelmi szinten bizonytalanná válik, mivel nem tudja kiegyensúlyozni a függőség és az autonómia (függetlenség) iránti igényeit.

Mindezek hatásának az enyhitésére pedig megjelenik az étel ami tünetileg kezeli a helyzetet.

Tanácsok az érzelmi evés kezelésére

Ha felismered, hogy az érzelmi evés problémát jelent számodra, íme néhány tanács, amellyel otthon is segíthetsz magadon:

1. Öntudatosság: Próbálj meg tudatosabban figyelni az étkezési szokásaidra. Mikor eszel akkor is, ha nem vagy éhes? Mi váltja ki ezt a viselkedést?
2. Érzelmi napló: Vezess naplót az érzéseidről és az étkezési szokásaidról. Írd le, mikor és miért eszel, különösen akkor, ha nem vagy éhes. Ez segít felismerni a mintákat.
3. Alternatív megküzdési stratégiák: Találj más módokat az érzelmi stressz kezelésére, mint például a sport, meditáció, vagy valamilyen kreatív tevékenység.
4. Támogató közeg: Beszélgess barátaiddal, családtagjaiddal vagy egy terapeutával az érzéseidről és a problémáidról. Néha már az is segít, ha valaki meghallgat.

Személyre szabott tanácsaim

1. Ülj le beszélni édesanyáddal

Egy őszinte beszélgetés édesanyáddal segíthet megérteni a múltbeli eseményeket és feldolgozni azokat az érzéseket, amelyek a túlevéshez vezethettek. Íme néhány lépés a beszélgetéshez:

• Válassz megfelelő időt és helyet: Biztosítsd, hogy mindketten nyugodt és kényelmes környezetben legyetek.
• Légy nyitott és őszinte: Mondd el anyukádnak, hogyan érzel, és hogy szeretnél megérteni néhány dolgot a múltból.
• Keresd a megértést és elfogadást: Próbálj meg nem hibáztatni, hanem inkább megérteni az ő nézőpontját is.
• Gyakorold a megbocsátást: Ha megérted, miért cselekedett úgy, ahogy, könnyebb lesz megbocsátani és tovább lépni.

Ez a beszélgetés segíthet a múlt feldolgozásában és az érzelmi evés csökkentésében.

2. Fantáziálj a lehetséges magyarázatokról

Ha bármi okból nem tudsz beszélni édesanyáddal, akkor használd a képzeletedet, hogy megpróbáld megérteni, miért cselekedett úgy, ahogy. Gondolj olyan magyarázatokra, amelyeket el tudsz fogadni:

• Képzeld el a helyzetet az ő szemszögéből: Talán ő is stresszes volt, vagy nyomás alatt állt, és nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet.
• Empátia: Gondolj arra, hogy édesanyád valószínűleg a legjobbat akarta neked, még ha néha nem is sikerült úgy cselekednie, ahogy szerette volna.
• Pozitív forgatókönyv: Próbáld elképzelni, hogy anyukád miért gondolta, hogy a cselekedetei segíthetnek neked.

Ez a gyakorlat segíthet abban, hogy megnyugodj és elfogadd a múltat, ami enyhítheti az érzelmi evést.

3. Mire figyeljen egy anya, vagy nagymama egy csecsemőnél, aki még a szájnyitogató korszakban van?

Az anyák és nagymamák számára fontos, hogy megértsék, hogyan segíthetik a csecsemőt ebben a kritikus időszakban:

• Válaszolj a csecsemő igényeire: Ha a baba sír, válaszolj rá gyorsan és szeretetteljesen. Ez segít neki abban, hogy biztonságban érezze magát és megtanulja, hogy számíthat rád.
• Kerüld a túlzott etetést: Ne erőltesd az étkezést, ha a baba nem éhes. Hagyj neki lehetőséget arra, hogy maga szabályozza, mikor és mennyit eszik.
• Nyújts érzelmi támogatást: Tölts sok időt a babával, játssz vele, beszélj hozzá és öleld meg gyakran. Az érzelmi támogatás segít abban, hogy biztonságban érezze magát.
• Légy türelmes: Tudd, hogy a csecsemők különböző ütemben fejlődnek, és nem minden sírás jelenti azt, hogy éhesek. Próbálj más módokat is találni a megnyugtatásukra, például ringatással vagy énekléssel.

Ezek a lépések segíthetnek megalapozni a csecsemő egészséges étkezési szokásait és érzelmi stabilitását, ami hosszú távon hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljék az érzelmi evés problémáit.

4. Kovácsolj belső motiváló erőt a nehézségekből

Az élet nehézségei, különösen a gyerekkorban átélt kihívások, kiváló lehetőséget nyújthatnak arra, hogy belső motivációt találj és önmagadat jobban megismerd. Az alábbi lépések segíthetnek abban, hogy a múltbeli nehézségekből erőt meríts és pozitív változást hozz az életedbe:

1. Értékeld az átélt nehézségeket: Gondolj arra, hogy minden egyes kihívás, amelyet gyermekkorodban átéltél, formált téged és erősebbé tett. Ismerd el, hogy ezek a tapasztalatok tanítottak meg számos értékes leckére, mint például a kitartásra és a rugalmasságra.
2. Keress belső motivációt: Tedd fel magadnak a kérdést: Mit tanultam ezekből a nehézségekből? Hogyan használhatom fel ezeket a tapasztalatokat a jövőm építéséhez? Találj belső célokat és értékeket, amelyek előre hajtanak, például az egészség megőrzése vagy a családi kapcsolatok erősítése.
3. Önismeret fejlesztése: Használd a gyerekkori nehézségeket arra, hogy mélyebben megismerd önmagad. Mi volt az, ami segített túljutni a nehéz időszakokon? Milyen erősségeid vannak, amelyekre támaszkodhatsz? Az önismeret segít abban, hogy jobban megértsd a testedet és az érzelmi szükségleteidet.
4. Kapcsolatok építése: A nehézségek megtaníthatnak arra, hogy értékeld a családod és a körülötted lévő emberek támogatását. Beszélj a családtagjaiddal az átélt nehézségekről, és oszd meg velük, mit tanultál ezekből. Ez erősítheti a családi kötelékeket és megértést hozhat a kapcsolataitokba.
5. Értékek átadása: Használd a tanultakat arra, hogy értéket adj át másoknak. Legyél példakép a gyermekeidnek és tanítsd meg nekik, hogyan lehet a nehézségekből tanulni és erőt meríteni. Segíts másoknak, akik hasonló kihívásokkal küzdenek, és oszd meg velük a tapasztalataidat és megoldási javaslataidat.

Hogyan kovácsolj belső motiváló erőt

Egy történet, amely segíthet megérteni ezt a folyamatot:

Olga története

Olga gyerekkorában sokszor érezte magát magányosnak és elhagyatottnak. Az étel volt az egyetlen vigasza, amikor nem kapott figyelmet és szeretetet. Felnőttként Olga rájött, hogy ezek az élmények mély hatással voltak az életére és az étkezési szokásaira.

Az önismereti úton Olga felismerte, hogy a nehézségek erősebbé és kitartóbbá tették. Megértette, hogy a múltbeli tapasztalatok formálták őt, és megtanította magát arra, hogyan lehet ezeket az élményeket pozitív erővé alakítani. Olga elkezdett rendszeresen sportolni és egészségesen étkezni, és minden egyes edzést és egészséges ételt egy lépésnek tekintett az önmaga és a teste jobb megismerése felé.

Olga megosztotta a történetét a családjával, és rájött, hogy a múltbeli nehézségekről való beszélgetés erősítette a családi kapcsolatokat. Az átélt tapasztalatokat felhasználva értéket adott át a gyermekeinek, megtanítva nekik, hogy a nehézségekből hogyan lehet tanulni és erőt meríteni.

Ez a folyamat nem csak Olgának segített a fogyásban és az érzelmi evés leküzdésében, hanem erősebbé és magabiztosabbá is tette őt, így jobb példát tudott mutatni a családjának.

Te is képes vagy erre! Légy türelmes magaddal, és emlékezz arra, hogy a nehézségek is hozzájárulhatnak a fejlődésedhez és a belső motivációd erősítéséhez.

Emlékezz, hogy az étkezési szokásaid megváltoztatása időt és türelmet igényel. Légy kedves magadhoz, és ne feledd, hogy az érzelmi evés egy összetett probléma, amelynek megoldása fokozatosan történik. Ha szükséges, ne habozz segítségét kérni, itt vagyok számíthatsz rám.